Isten hangja csöndes. Valójában az embernek is arra kell törekednie, hogy maga is csönddé váljon. A csöndes Istennel és Istenben élve mi magunk is csöndessé válunk.
A magány a legmegfelelőbb állapot, hogy Isten csöndjét hallgassuk. Aki meg akarja találni a csöndet, annak a magány az a hegy, amelyre fel kell kapaszkodnia. Ha valaki az elvonulás szándékával lép be egy monostorba, elsősorban a csöndet keresi. Keresésének célját azonban saját magában hordja. Isten csöndes jelenléte már a szívében lakik. A csönd, amelyet bizonytalanul keresünk, saját szívünkben van, és fellebbenti a fátylat Istenről.
(A csönd ereje a zaj diktatúrájával szemben • Robert Sarah)